„Ez a könyv megtanított arra, hogy értékeljem azt amim van.”
TZ: – Egy kedves Olvasó fogalmazta meg ezt a megállapítást, köszönöm neki, de többektől hallottam hasonlót.
Kiadó: – Törekedtél ilyen érzések megfogalmazására?
TZ: – Én leírtam egy történetet és próbáltam nem kihagyni belőle semmit. Örülök, hogy néhány részt sikerült úgy megfogalmazni, hogy ilyen gondolatok születnek belőle. Az életben vannak jó és rossz dolgok is. Azokat sem hagytam ki. Ugyan a párom kissé elborzadt a könyv első oldalaitól, és azt mondta, így nem lehet egy történetet kezdeni, mert messze hajítják az Olvasók, ezért született egy nulladik fejezet is a kedvéért. Később rájöttünk, pont jó lett ez így.
Kiadó: – Miért gondolta ezt?
TZ: – Talán érthető, nem szereti a véres jeleneteket.
Kiadó: – Igen, a történet egyik szála, pont amivel kezded, elég elborzasztó. És benne Erzsi sztorija is. Tényleg így volt ez akkor?
TZ: – Ez egy fura kérdés. Most talán másképp van? Attól, hogy nem látjuk, és akkor sem ezzel foglalkozott az átlag ember, attól még ezek a dolgok megtörténtek sajnos. Azt gondolom a könyv többi szálán futó események mai vonzatait tudni, ismerni, fontosabb lenne mindenkinek ahhoz, hogy a körülöttünk folyó eseményeket meg tudjuk érteni, az igazságot át tudjuk látni.