Bánhegyi Szofi

Magyar Alma Könyvek

Hazai szerzők, termékeny gondolataiból született, csodás művek

Bánhegyi Szofi

Megjelent és készülő művei:

A fehér lovak fogságában Megjelent: 2020.

Légy ott velem… Megjelent: 2021.

Kamaszdolog – Fekete Madarak Megjelent: 2024.

A legújabb verseskötet 2024.09.21.-én jelent meg, ünnepélyes könyvbemutató mellett. A könyvbemutatónak a maglódi MagHáz adott helyet, ahol minden érdeklődőt szeretettel fogadtak a Szerző és segítői. A könyvben Szofi testvéreinek művei is helyet kaptak, így a lánytestvérek együtt mutatták be a művet barátaikkal.

Bánhegyi Szofi első verseskötetének Könyvbemutatója 2022.03.19. nagy sikerrel került megrendezésre a maglódi Szeberényi Lajos Városi Könyvtárban, ahol festménykiállítás is növelte az est színességét.

A verseskötetben a Szofitól megszokott stílusban olvashatunk az életről az ő általa megélt dolgokról verseket. Sok olyat is, amiről egy ilyen fiatal költő, rejtély, hogy honnan tudhat.

A szerző fiatal korát túllépő gondolatokkal tűzdelt írásai közül egy:

Úszógumi a partokon

Úszógumi a partokon,

Mint fényfüzérek az alkonyon.

Mint gyermeki szándék az életben,

Ugyanaz, sosem volt véletlen.

Sziklák között a víz partot mos,

Ott a pillanat csókot lop.

A némaság csendben fürödve,

Elhallgat ott ám örökre.

Úszógumi a partokon.

Hangtalan szó a Zaj-fokon.

Szél táncol, süvít a tengeren,

Tovasimít egy gyermeken.

Kislányon, vagy talán fiúcskán.

Ki nekieredt, s mondták: kis butám!

Elindul kacagó víz hangján,

Úszógumi szép derekán.

Nézték talán, vagy nem nézték,

Az biztos, hogy ment ő, gyermekként.

A végtelenbe csak egyre beljebb,

Az álmok létráján egyre feljebb.

Úszott, játszott a nagy vízen,

De nem volt ostoba, azt hiszem.

Gyermek volt, egy kicsi királylány,

Vagy más volt, hatalmas király tán.

Ment, ment, s a nagy fűzfa még,

Emlékét bölcsen hinti szét.

Úszott a gyermek, csak játszott ő,

S emlékét őrzi minden kő.

Évekkel később, a tengeren,

ültem én. S láttam, hogy feldereng,

a távolban egy apró holdsugár.

Hol szertefoszlik a némaság.

Hallom, még valaki suttogja:

kis butám! De senki sem hallja.

Csak bámulok, révedek előre,

A sziklák közti dombtetőre.

Arra a valamire, amit vitt a szél,

s minek gazdája most már apró kép.

Arra a valamire, mit a hullámok,

csapkodnak csendben a sziklákon.

Arra a valamire, kinek gazdája,

többé a napot már nem látja.

Mert csak játszott ő, játszott a tengeren,

S végül magába ölelte a végtelen.

Úszógumi a partokon.

Néma vízcsepp az arcomon.

Csak bámulok.

Révedek előre.

Keresem a gyermeket belőle.

2022.08.08. hétfő

Balaton