TZ így ír magáról:

író, költő, költögető, kötözködő, regénymaratonista

1968 november 28-án születtem, az akkori Szovjetunióban található, Jekatyerinburg melletti Szeveráktól 3120 km-re Kőbányán. Tanulmányaimat 1976-ban kezdtem, főleg focipályákon és mozikban. Tehetségtelenségemre már fiatalon felfigyeltek tanáraim, és mikor megtanultam írni, azonnal biztattak annak mellőzésére. Egy szigorú tanítónő viszont elültette bennem a költészet magját, olvasási és írási nehézségeimet, Petőfi versek olvasásával és másolásával kezelte. Talán ennek mellékhatása, hogy a mag szárba szökkenve, levelein mind újabb verseim vagy novelláim fejlődnek.

Megpróbálkoztam a verseken és novellákon kívül a regényírással is, de azt, az 1925-ös Genfi egyezmény tömegpusztító fegyverekre vonatkozó tételei értelmében, nem tárhattam a nagyközönség elé.

A Maglódi Csütörtök Esti Verslábak tagságának biztatására újra belefogtam eme vállalkozásba, de ezúttal más alapokon, így megszületett a Virágoskert a vasfüggöny mögött címet kapott első történet pentalógiája. Eme merényletért a felelősség főleg Zsámboki János írót, Radosza Sándor írót, és Csóri Csaba költőt terheli, hiszen ők hárman bírtak rá, verbális erőszakkal, hogy eme regénymaratonba belefogjak. Köszönet nekik.

Magam és családom megélhetése érdekében, egy apró cég vezetésén keresztül biztosítom több száz magyar autószerviz működési feltételeit az emelő berendezések üzembiztonságának fenntartásával.

De az embernek kell az életébe a sport is, ezért versenyszerűen a tekesportba hamvadok minden meccsen, hogy aztán, mint a főnix újjáéledjek. Játékommal erősítettem már hazai szuperliga több csapatát, játszottam az osztrák Bundesligában, rendre a legjobbak közt végezve, és most Bábolnán, mint edző- játékos fárasztom magam, és keserítem ellenfeleim.